Két világ találkozása

Május 9-én a Budapest Táncfesztivál keretében a Gradient Kortárs Balett Debrecen legújabb produkciója is megtekinthető, amelyben két eltérő alkotói szemszög jelenik meg. Az előadásról Domoszlai Edit, az együttes vezetője mesélt.

Egy rendkívül sikeres magyar és nemzetközi tánckarrier után visszatértél Magyarországra, ahol a Csokonai Nemzeti Színház tánctagozatának vezetője lettél. Karriered során számos neves együttesnél szereztél tapasztalatot, amelyek összessége feltehetően meghatározza azt is,hogyan gondolkodsz a társulati létről és milyen alapelveket tartasz fontosnak. Megfogalmazható-e a Gradient Kortárs Balett Debrecen esetében egyfajta ars poetica, amely kijelöli a társulat művészi irányát?

A "gradient" név tudatos választás volt: a sokszínűséget, az átmeneteket és az állandó megújulás lehetőségét jelképezi. Az is szempont, hogy a társulat tagjai különböző tapasztalatokkal és karakterekkel érkezzenek, hiszen ezek a különbözőségek inspirálóan hatnak egymásra és a közös alkotói folyamatokra is. Ez a szemlélet a repertoárépítésben is meghatározó. A cél olyan előadások létrehozása, amelyek formailag és gondolatiságukban is több irányból közelítik meg a kortárs táncot.

2025-ben a Reverie című darabbal már bemutatkozott az együttes a Táncszínház közönségének. Akik látták azt a darabot, most formanyelvében és stílusában hasonló előadásra számíthatnak a Táncfesztiválon vagy egy teljesen új irányt mutattok be?

A Reverie est két darabból állt, és bár mindkettőt én koreografáltam, már ott is törekedtem arra, hogy egymástól eltérő világokat hozzak létre. A mostani premierben az egyik részt szintén én jegyzem, és talán a Reverie két világnak egyfajta találkozása lesz. Jelenleg is keresem az irányt - és ezt a keresést azt hiszem, hogy nem szeretném túl korán lezárni vagy egyértelműen definiálni.

A Mind the Body című előadás két koreográfiából áll: az első részben látható ZAJ a te nevedhez köthető, míg a második részben a FAL című darabot Enrique López és Javier Ara jegyzik. Az előadás koncepciója eredetileg is az volt, hogy két alkotói világ jelenjen meg egymás mellett, vagy ez az alkotói munkafolyamat során alakult így? Illetve a társulat nemzetköziségét erősítve, tudatos döntés volt külföldi alkotók felkérése?

Igen, alapvető koncepció volt, hogy két eltérő formanyelv és alkotói gondolkodás jelenjenek meg egymás mellett. Enrique López és Javier Ara munkájával 2024-ben a Velencei Biennálén találkoztam, és nagyon megfogott az a letisztult, meditatív, mégis érzékeny világ, amit képviselnek. A pályám során sokféle alkotói hanggal találkoztam, és fontosnak tartom, hogy ezeket a kapcsolódásokat be is hozzam a társulat életébe. Szempont volt az is, hogy olyan alkotót válasszak, aki más, mint én, és másképp dolgozik - így nemcsak a közönség, hanem a társulat tagjai is egy új formanyelvvel találkozhatnak.

A stáblistát végignézve úgy tűnik, hogy a zene most is központi szerepet kap - ahogy a Reverie című előadás esetében is -, és a zenei világ ezúttal is Abonyi Előd nevéhez köthető. Őt alkotótársnak tekinted?

Előddel nagyon szeretek együtt dolgozni, és alkotótársként gondolok rá, mert a zenéből nagyon sokat merítek.A mostani előadás esetében azonban egy duófelállás tűnt izgalmasnak. Néhány éve, a Trafóban találkoztam Darányi Arnold, azaz "ásvány" zenéjével, és azóta is figyelemmel követem a munkáját. Előd és Arnold egy olyan feltörekvő, fiatal művészközegből érkeznek, ahol erősen jelen van az együttműködés és az egymás iránti támogatás kultúrája, ráadásul korábban már több alkalommal dolgoztak együtt. A LÉT(ra) esetében is ebből a körből született együttműködés: akkor Barcza Noé csatlakozott az alkotói folyamathoz.

A tánc egyszerre sport és művészet, hiszen nemcsak fizikai kondíciót, de nagyfokú szellemi koncentrációt is igényel. Ebből a szempontból látszólag összekapcsolható a Mind the Body témájával - a test és az elme működésének, egymásra hatásának vizsgálatával. Ez a kettősség régóta foglalkoztat? Hogyan jeleníthetők meg ezek a belső folyamatok a tánc nyelvén?

Már önmagában az, hogy testek fejeznek ki, magában hordozza a címet is, de valójában a kettő közötti kapcsolat nem jelenik meg konkrétan kibontva az est folyamán. A "ZAJ"-ban az elme világa "tölti fel" a testeket mozdulatokkal, míg a "FAL"-ban valahol az elme - vagy az ego - jelentőségének hiánya alakítja a testeket. A cím sokféleképpen értelmezhető, számunkra inkább kiindulópont volt. Ennek a tágan értelmezhető témakörnek egy-egy szeletét, ötletét mutatja meg az est - amolyan "gondolatkísérletek". A téma személyesen is régóta foglalkoztat, mert egyszerre rejtélyes és izgalmas terület.

Milyen üzenetet szeretnétek átadni a közönségnek az előadással? Inkább kérdésekkel távozzanak vagy konkrét válaszokkal?

Abban bízom, hogy egy yin-yang szerkezetű est jön létre, ahol két markánsan eltérő élmény éri a nézőt. Lehet, hogy a nézők erősebben kapcsolódnak majd az egyik darabhoz, de reméljük, hogy a másik is tovább dolgozik majd bennük.