Bemutató - Pandora | Egy bolyongó lélek hamvai

Pandora

A darab a görög Pandora mítoszra épül, miközben a Goethe által írt Pandora című fesztiváldarab klasszikustól eltérő értelmezése is érvényesül. A táncelőadás Prométheusz istenek elleni lázadását követően veszi fel a történet fonalát. A darab kezdetén a titán, aki ellopja az isteni tüzet és az embereknek ajándékozza, már büntetését tölti. Prométheusz alakja a mindenkori hatalommal szembeni lázadás szimbolikus megtestesítője, a fennálló világrend megkérdőjelezője. A szenvedés ellenére sem törik meg: szenvedélye és az emberiségbe vetett hite kitart. Az istenitől való eltávolodást, a kiábrándultságot és a kezdeti harmónia felborulását szimbolizálja.

A darab címszereplője, Pandora kettős szerepet tölt be: az isteni és az emberi világ közötti kapocs, valamint az emberi predesztináció örök kérdésének megtestesítője. A táncműben a „mindennel megajándékozott” Pandora goethei olvasata érvényesül: az első nő az isteni büntetés eszköze, de nem az emberi szenvedés közvetlen okozója, hanem az isteni harmónia és a szépség földi hírnöke. Pandora a káosz kilátástalan állapotában eltűnik az emberi történelem horizontjáról, Goethe pedig visszatérésének feltételeit kutatja a háborúktól és szenvedéstől tépázott időkben.

A mű aktualitását a világunkat feszítő háborúk, járványok és bizonytalanság adják. A jövőbe és az emberi lét szépségébe vetett hit elhalványulni látszik, ezért a művészet feladata, hogy rámutasson: a változás lehetőségei bennünk rejlenek. Ahogyan goethei töredékek a kor emberének kívántak segítséget nyújtani, úgy a Pandora táncmű is ezt a reményteli hagyományt kívánja követni, amelyben a modern ember szellemi muníciója, és az emberi jóságba vetett hit hírnöke lehet.

Egy bolyongó lélek hamvai

Ahova belépek, az a hiány tere. Nem üres, mégis kiürült. Az emlékezés itt nem visszatekintés, hanem mozgásba forduló, öntudatlan tapasztalat. Az elveszett nem tér vissza – de tovább él a testekben, az idő torzulásában, a kimondatlan gesztusokban.

Az előadás a veszteség láthatatlan lenyomatait formálja szimbolikus motívumokká, ahol az ismétlés rituálévá válik, a megtorpanásban pedig új ösvények nyílnak. A találkozásokban csendes dac és törékeny erő feszül egymásnak. Az "Egy bolyongó lélek hamvai" egy törékeny elmélkedés arról, ami megmarad, ami átalakul, és ami csendesen felemelkedik abból, ami már nincs jelen - a hiányból épít jelenlétet, és vezet egy közös belső utazásra.

Pandora
Koreográfus: Wéninger Dalma

Táncművészek:
Pandora: Spala Korinna
Prometheus: Juhász Kristóf
Epimetheus: Nagy Csaba Mátyás
Továbbá: Fodor Sára

Fénytervező: Pető József
Díszlettervező: Fügedi Balázs
Jelmeztervező: Tóth Brigitta
Zeneszerző: Halász Gábor
Dramaturg: Szabó Tamás

Támogatók: MOME Elméleti Intézet- Art and design management, Nemzeti Táncszínház

Egy bolyongó lélek hamvai
Előadja: INVERSEDANCE - Fodor Zoltán Társulat
Piper French, Emma Hall, Yun-Ju Huang, Molnár Viktória, Clark David Bonus Ortega, Valkovics- Dowidat Sára

Koreográfia: Yun-Ju Huang, Clark David Bonus Ortega
Zene: montázs
Fényterv: Fodor Zoltán
Produkciós menedzser: Sándor Zoltán
Technikai munkatárs: Petróczy Attila

Támogatók:
Balatonföldvár Város Önkormányzata, Kulturális és Innovációs Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Előadó és Alkotóművészetért Alapítvány

Az előadás után közönségtalálkozóra kerül sor.