Kocsis Enikő köszöntője

Még mielőtt szavaink lettek volna, már mozdulataink beszéltek helyettünk.

A testünk képes kifejezni érzelmeink széles spektrumát, akárcsak a zene, amire mozdul a test, legyen az egy hang, vagy zörej, kacskaringós dallam, amely összekapcsolódik a tánccal és látvánnyá, élménnyé válik.
A tánc összeköt bennünket. Összeköt a múlttal, azokkal, akik előttünk táncoltak. Generációk csiszolják, kézről kézre adják, lépésről lépésre formálják. Egy nagy lánc részei vagyunk, így rajtunk is ott a felelősség, hogy utánunk is legyen elég fiatal, aki elhivatott tisztelettel keresheti útját, követheti álmait, amiket valóra is válthat. Hisz a mozdulatban ott a szabadság lehetősége, a lázadás ereje, a vágyakozás és a kín, az öröm és bánat egyaránt, hisz ezeken keresztül ivódik belénk a művészet lényege.
Táncosként szerettem megizzadni, remegésig kifáradni, átlényegülni és a táncos feladattal eggyé válni. Alkotóként szeretek energiákat mozgatni, térben és időben kutatni, újat létrehozni, embereket megszólítani. Tánctanárként mindent megosztani, átadni, megszerettetni, nyitottá és szabaddá tenni másokat. Mert a tánc nem marad meg magától, csak ha van, ki továbbadja.
A tánc összeköt bennünket egymással és önmagunkkal, még akkor is, amikor a világ körülöttünk szétesni látszik.
A Tánc Világnapján emlékezzünk arra, hogy a tánc, nem megoszt, hanem hidat épít.

Táncoljunk, hogy emlékezzünk!

Kocsis Enikő
Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész, táncművész, koreográfus, a Fitos Dezső Társulat igazgató-művészeti vezetője