Generációk találkozása
Május 2-án a Budapest Táncfesztivál keretében debütál a FrenÁk Társulat Nostalg_Y című legújabb előadása, melyben a fiatal táncművészekkel karöltve színpadra lép az örökifjú, Harangozó-díjas Lőrinc Katalin, valamint az együttes Kossuth-díjas alapítója, FrenÁk, megmutatva, hogy a táncművészetben nincsen (életkori) határ.
Az alkotás folyamatáról és inspirációs forrásokról az előadás koreográfusa, FrenÁk mesélt.
Igazán aktív alkotói korszakát éli, márciusban tűzte műsorra a Nemzeti Táncszínház a Lutte of Birds című új előadását, a Bartók Tavasz keretében mesteréről, Jeszenszky Endréről készít darabot, illetve májusban a Budapest Táncfesztiválon debütál a Nostalg_Y című produkció. Miből táplálkozik/merít ihletet egy ennyire feszített időszakban? Mi a kiapadhatatlan forrása?
Az alkotói korszakomat - inkább úgy mondanám -, lassan 40 éve élem! Fontos tisztázni, hogy idén a Bartók Tavasz keretében nem készítek darabot, hisz a társulatom a Jeszenszky Endre Gála esetében csak a lebonyolítást biztosítja. Azért vállaltam végül, mert Mesti nagyon közel állt hozzám és senki nem volt, aki ezt biztosította volna. És mivel úgy gondolom, Jeszenszky Mester 100 éves évfordulójára, emberi és művészi nagyságára kell reflektálni, szerkesztettem egy nívós estet, ahol különböző művészi ágak képviseltetik magukat - ennek összeállítását vállaltam, igen. Fontos volt számomra, hogy mindaz, ami ennek a rendkívüli embernek a lelkiségét jellemezte, valamilyen formában visszhangra találjon az esten. Bár valóban, ez egy feszített időszak számomra.
Tudatosan figyel arra, hogy alkotásai egy nagy egységet képezzenek, hogy általuk egy pontosan körvonalazható alkotói pályaív rajzolódjon ki, vagy a sajátos, karakteres formanyelve az egység?
Úgy gondolom, hogy egy művész, az életformájából adódóan egész életében egy folyamatban van, és az ihlet kiapadhatatlan forrása, az emberi hitében rejlik, valamint abban, hogy a jelenben, teljességében éli meg önmagát; nem misztifikálja túl és nem válik a sikerei áldozatává, tisztán és bátran tud szembenézni a jelenben a valós létével és vállalva ezt, teszi a dolgát, ahogy én is most. Erre bátorítok mindenkit!
Ahogy a szinopszisban olvashatjuk, a Nostalg_Y című előadás egy intellektuális és érzelmi asszociációs játékra hívja a nézőket, melynek középpontjában a generációk közti különbségek állnak. Mi fogta meg ebben és hívta életre az előadást?
A Nostalg_Y egy labirintus, amit átjárhatóság jellemez, és a generációk találkozása nem csak a valós generációkról szól, hanem arról, hogy az emlékeink, amiket magunkban hordunk, hogyan járják át mai valós önmagunkat és hogyan reflektálnak előre, akár egy vízióban. Itt is az a kérdés, hogy hogyan képesek a különböző generációk ezt teljességben, a valós jelenben megélni. Ami engem illet, izgalmas játéknak tartom, hogy én is, mint Kati is, 50 éves színpadi múlttal egy bizonytalan térbe lépjünk, és képesek legyünk meglepni magunkat egy ismeretlen helyzetben, mint "újgenerációs" új generáció, hisz mindig, mindannyian egy új generáció részei vagyunk, leszünk. Az előadás akár lehetne az életből merített emlékképek találkozása, töredékek a realitás és a képzelet szintjén - idézetek a megélt valóságból, a jelenből vagy a jövő perspektívájából és álmaink káosztárából!
Máig erős életkorral kapcsolatos előítéletek vannak a társadalomban, melyek talán fokozottan érintik a nőket. Táncművészként, hogyan éli meg azt, hogy a teste már nem képes mindarra, amire egészen fiatalon?
Hogy ki, hogyan éli meg a testének változásait, az nagyon egyedi. Én biztos, hogy soha nem a táncos szempontjából viszonyultam a testemhez. Számomra idővel a test, csak többre képes, mint valaha. Ha valaki a lényével képes belakni, az akkor tud valamit. Az a legfontosabb, hogy a kifejezési eszköz mindig fedje a belső tartalmat. Egy fiatal test soha nem képes megmutatni azt, amit a megélt valóságon keresztül nem tapasztalt még meg. Ez nem a technikai funkcióktól függ számomra. Tehát minden kornak megvannak a csodái, a fiatal test ártatlansága talán, tisztasága, de csak akkor, ha ott is kapcsolatban áll a lelkiségével és szinte nem is tud ennek valós értékeiről, csupán a letisztult tiszta lény sugárzik, és nem szépelgő szépséget hajszoló izompacsirta vagy sikert hajszoló balerina.
A FrenÁk Társulat darabjaiban visszatérően jellegzetes és közismert zenék csendülnek fel, de olyan formában, (például erős hang effektekkel vagy stroboszkóppal kísérve) hogy azok ne nyújtsák az ismertségből fakadó komfortos érzést, hanem sokkal inkább bőr alá mászó, kényelmetlen hatást keltsenek. Milyen hangzásra, illetve látványvilágra számíthat a közönség a Nostalg_Y esetében?
A Nostalg_Y zenéje egy színes, változatos montázs, különböző akusztikai emlékek lenyomataiból és zenei világából. A tartalomra fog reflektálni, a kegyetlen őszinteségre és a kaotikus világra - nem tudom pontosan, hisz ilyenkor az ember beleveszik az alkotásba. De az biztos, hogy az egész az emberről szól, aki nem akar más lenni, mint ami!
Számtalan díj és zajos sikerű előadás után, van még olyan (művészi/ színpadi) vágya, amit nem váltott valóra?
Nem gondolkodom azon, mit nem váltottam valóra, hisz éppen mozgásban vagyok, de eljutottam oda, hogy jobb nem akarni, hogy az a valami, amit isteni szikrának hívunk, látható legyen. Ez is mutatja, van mindig még megismerni való bőven, így csak az eget fürkészem tovább, amíg hagynak, és kísérem a hullócsillagokat.
Tompa Diána
