A láttatás művészete

Lennert Géza fotográfiái

Ahhoz most már nemigen fér kétség, hogy a vizuális/képi kommunikáció a 21. század műfaja, s ebben külön helye van a fotográfiának. E kiemelt szerep meg az új igények új kihívások elé állították a fotóművészeket, akiknek – ha lépést akartak tartani a fejlődéssel –, szinte teljesen át kellett kódolniuk művészi mondanivalójukat, közlésük formavilágát. Voltak, akik nem vállalták e művészi átállás cseppet sem könnyű feladatát, ugyanakkor voltak olyan fotóművészek is – mint Lennert Géza – akik vállalták ezt a kihívást, beleértve abba nemcsak fotóik művészi megújítását, hanem az új technológiák elsajátítását is.

Nehéz és talán felelőtlen dolog volna mindössze egy mondatba sűríteni Lennert Géza több évtizeden át érlelődött fotóművészi ars poeticáját, de úgy hiszem, hogy az röviden fogalmazva a láttatás művészete. Hiszen fotográfiái láttatni akarják velünk azt a másmilyen, a csak általa észlelt világot, amely felett szemünk rendszerint átsiklik. Alkotásaiban szembeötlő a témák tisztasága, amely intenzív színekkel párosulva egy kiforrott, vagy ha úgy tetszik: letisztult művészi felfogásról tanúskodik. A fotográfiának, mint a néző és a művész közötti kommunikáció eszközének, tömör érzelmi töltete van. Hangulatot kelt, hangulatot közvetít, hangulatot áraszt. Bizonyos, hogy e fotók, univerzális mondanivalójukkal érzelmileg feltöltik a nézőt, függetlenül attól, hogy Újvidéken vagy éppenséggel Budapesten kerülnek bemutatásra.

(Németh Ferenc)