A táj dícsérete - Németh Ferenc kiállítása

Németh Ferenc festőművész hihetetlen érzékenységgel építi képeit, mindig izgalmasak a képkivágásai, bravúros a színhasználata, és minden képen átragyog a csak az embert jellemző líra. Lehet a kép egy folyó partjának növényekkel szaggatott része, lehetnek virágzók fák, az őszi táj barnáiba kígyózó ezüst út, vagy a tél hidegségét árasztó fehérsége, mindig itt érezzük az alkotó ember tiszta lelkületű érdeklődését, a szépség keresését és azt a vágyat, hogy az általa fölfedezett és megélt szépséget tovább tudja adni nézőinek.

A táj dícsérete

„40. évem küszöbén”

Németh Ferenc kiállítása

Megnyitó. 2011. március 9. 17.30 óra

A kiállítást megnyitja: Dr. Bereczky Lóránd művészettörténész

Vendégszerepel: Tabáni István énekes

1971-ben születtem, azóta is a Kecskeméthez közeli Izsákon élek. Legkedvesebb témám a magyar táj ábrázolása, a mikrokörnyezet bemutatása. Képeim készítésekor arra törekszem, hogy versenyre keljek a látvány okozta élménnyel, hangulattal. Évente több alkotótáborban veszek részt, bel- és külföldön egyaránt. Többnyire azonban izsáki tanyámon alkotok, mely a Kőris tanya nevet kapta annak az öreg kőrisfának tiszteletére, mely az udvarában található. Ebben a számomra kedves környezetben rendeztem be Műterem galériámat.
Több művészeti csoportnak is tagja vagyok, ezek közül az egyik a Bács-Kiskun megyében működő Műhely Művészeti Egyesület. Eddig több mint 70 alkalommal állítottam ki egyénileg, és kb. 30 csoportos kiállításon vettem részt képeimmel. Itt a Táncszínházban harmadik alkalommal kapok lehetőséget képeim bemutatására. Jelenlegi kiállításom hazánk különböző részeit tárja a néző elé, más és más hangulatban és évszakban. (Németh Ferenc)



Részlet Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria volt főigazgatója 2007-es szakmai értékeléséből:
Németh Ferenc festőművész hihetetlen érzékenységgel építi képeit, mindig izgalmasak a képkivágásai, bravúros a színhasználata, és minden képen átragyog a csak az embert jellemző líra. Lehet a kép egy folyó partjának növényekkel szaggatott része, lehetnek virágzók fák, az őszi táj barnáiba kígyózó ezüst út, vagy a tél hidegségét árasztó fehérsége, mindig itt érezzük az alkotó ember tiszta lelkületű érdeklődését, a szépség keresését és azt a vágyat, hogy az általa fölfedezett és megélt szépséget tovább tudja adni nézőinek.