A néptánc előadások állnak hozzám legközelebb

 

Hogyan kerültél a Táncszínházhoz?

Már az iskolai tanulmányaim alatt is érdekelt a kultúra, az előadóművészet.  Ezek közül a tánccal közelebbről is kapcsolatba kerültem, igaz nem művészi, hanem szabadidős tevékenységként. Ez azonban megmaradt hobbi szinten, a gazdasági pályát választottam hivatásul.

2015 nyarán egy barátom hívott fel, hogy a Táncszínház számviteli szakembert keres. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy jelentkezem a pozícióra. Az elbeszélgetések alapján alkalmasnak bizonyultam, aminek nagyon megörültem, mert így, ugyan nem közvetlenül, de a háttérben segíthetem azt a művészetet, amit nagyon szeretek. 

 

Melyik táncelőadást ajánlanád barátaidnak? 

Mindegyik műsoron lévő darabot. Persze mindenkinek a saját ízlésének, érdeklődésének megfelelőt. A Táncszínház műsora nagyon sokrétű, nem egy műfajt, hanem a tánc- és mozgáskultúra szinte valamennyi változatát igyekszik bemutatni. Műfajától függetlenül mindegyik tánc ugyanúgy érzéseket, érzelmeket és mondanivalót közvetít, mint a többi előadó művészet, a saját kifejezőeszközével: a mesterien kivitelezett mozgás, mozdulatok látványán keresztül. 

Hozzám legközelebb a néptánc előadások állnak: a színes, látványos, mozgalmas, vidám és életörömöt kifejező darabok kivételes érzelmi feltöltődést jelentenek számomra. 

 

Mi volt az első táncszínházi élményed?

Az első találkozásom a Táncszínházzal a Carmina Burana című előadás volt a Szegedi Kortárs Balett előadásában. Nemcsak a kortárstánc, hanem a tánc és a színház ilyen szoros összefonódása is újdonság volt számomra. A közkedvelt zene dallamaira mozgó nagyszerű táncosok harmonikus mozgásukkal, testük játékával látványosan fejezték ki a zene által sugallt érzelmeket. Jó választás volt az előadás, meghozta a kedvem a kortárstánc előadások látogatásához is. 

 

Belicza János, főkönyvelő

 

Támogatók
nemzetitancszinhaz.hu/